Van egy buszjárat, mi magunk között csak gettójáratnak nevezzük. Népszínház utcából indul, és végig a legszegényebb területeken jár keresztül. Én is félek rajta utazni, pedig Határ úttól Blaháig a legkényelmesebb, de nem a legveszélytelenebb.

Sokat, túl sokat lehet ott hallani. Az embernek úgyis mindig eltűnhetjéke támad, ha felszáll. Számos roma-cigány fiatal, és öreg száll fel. Amikor utaztam még ráadásul irtó meleg is volt, az emberek még idegesebbek. Nem is kellett sokat várnom, volt ott üvöltés, adja át a helyet, figyeljen már itt egy gyerek...

Ahogy kifejtettem már korábban, hogy az embereknek részt kellene vállalniuk jótékonysági rendezvényeken, mint önkéntes, hogy ADJON és érezze azt, hogy a munkája tényleg ÉRTÉKES (olyan kevésnek valóban hasznos és értékes a munkájuk, és így önkéntesként tényleg az lehetsz). Most arról szónokolnék, hogy mindenkit befizetnék egy 99-es járatra. Hallgassa is meg, mit mond a Pest gyomra (Zola után: Párizs gyomra). Hallgassa meg, milyenek a szegények beszélgetései, mit tárgyalnak meg, milyen fájdalmuk van, mi az amiről beszélnek, amit fontosnak tartanak elmesélni, mi az a miért vitáznak, sírnak, üvöltenek, ha kell agresszívan viselkednek.

Sokáig maradnak az emlékeimben a hangfoszlányok, az elpocsékolt életek fájdalma. Nem segíthetek, nem javíthatok, még talán rájuk sem nézhetek.