Ma volt az utcánkban alomtalanítás. Imádok megszabadulni a szeméttől, a lomokról, a megmaradt füzetektől, mindattól, ami nem tartozik a szűkös hétköznapokba, valamiért tudok élni nélküle, most is menni fog.

Kidobtam tucat használt táskámat, még volt közte jó is, cipőket, amit mindig csak tologattam szerkényről, szekrényre, mert úgyis elfér.... elfér, de minek porosodik nálam?

Meditáltam kicsit.

Majd rájöttem, lomtalanítanom kellene, nemcsak a fizikai tárgyaim tárházában, hanem lelkemben, érzelmeimben is. A régi, visszatérő félelmek és siránkozások, az olyan pasik közt, kik nem válaszolnak, nem jönnek.

Csinálok egy zárszámadást, és lomtalanítok, kell a hely az újnak. Ki mindegyikkel! Fájó érzésekkel, miértekkel, és azzal, hogy még egy percet rájuk vesztegelek! :)