"Ha nem jöttem volna össze ilyen, vagy olyan férfiakkal, akik sosem a családalapítást tűzték ki célul, akkor nem kezdtem volna el a saját karrieremmel foglalkozni, amolyan kényszerből,ha már a magánéletben nem vagyok sikeres, legalább máshol az érjen."-summázta halkan a barátnőm. Egészen jól összefoglalta a modernkori kényszerkarrierista nők problémáját. Ha kicsit megkapargatnánk a felszínt, a munkahelyen oly sikeres hölgyek döntő többségénél, nem a munka szeretete és pontos elvégzésének akarata állna. Hanem egy szerelem, egy kötődés, egy alku, ami korábban megakadályozta, hogy családja legyen, és most csak pislog, hogy mindenki mint karrierista nőként tekint rá, munkahelyén többletfeladattal, és pozícióval, barátok közt pedig valamilyen csodabogárnak nézik, mert ő nem két gyermeket dédelget, így már a beszélgetéstémák feléhez sem tud, mit szólni. Pedig csak egy szimpla döntés, amelyre oly kevéssé gondolt nagy súllyal, ma már többször emlegeti mint legrosszabb döntését. Hisz kis döntés volt, vagy csak egy tekintet, egy fejrángatás, egy mozdulat, egy szó és hipp-hopp eltűnt a férfi mellőle és mint kényszerszingli, dolgozhat, és hallgathat többet.