Kedves Olvasó!

Ezekben a sorokban nem talál magas szintű irodalmi kritikát. Csak, amolyan érző-gondolkodó lény fejtegetéseit.

Nagyon tetszenek a visszatérő motívumok, mintha az író e köré szervezné az egész könyvet, ezeket a gondolatokat sulykolná az olvasóba! 

Ilyen például a lét könnyűsége: az, amit könnyűnek tartunk hétköznapi értelemben, mennyiben megalázó és értelmetlen és kicsinyes, egyszerűen elutasítandó, hisz annyira unalmas és egyszerű, míg az egész életünk, rendszerünk a folyamatos egyensúly, avagy boldogság, a könnyedség keresésére ösztönöz. És lássuk be a "lét" sosem egyszerű és könnyű.

Visszatérő kép az is, hogy ott áll Tomaz a fal előtt és csak néz ki a messzeségbe. Eltűnődik életén, átgondolja a folyón át beúszó Terezát. Mintha a véletlent túlértékelte volna, mintha egy más asszony, ugyanúgy helyettesíthette volna Tereza szerepét.

Végig érezhető egyfajta átok, vagy nyomás mindkét szerelmes oldalán. Mintha nem illettek volna össze-DE a részvét, Tomaz hirtelen(!) támadt pátyolgatási kényszere, bűntudata késztette volna, hogy "szeressen", vagy nehezítse létét. Tereza pedig menekül Anyja elől, szinte ugrik Tomaz karjába, bár ugye bármilyen férfi karjába ugrott volna akkor, de PONT 6kor, PONT az ő asztalánál Tomaz könyvet olvasott. Véletlenül, vagy NEM véletlenül??!  Ahogy írja: ‎"A szerelem metaforaval kezdődik. Azaz: a szerelem akkor kezdődik, amikor a nő belevési első szavát költői emlékezetünkbe. "  Ez az emlékezet vezeti Tomázt élete végéig vissza-vissza Terezához.

De más szereplők sem találták meg helyüket, épphogy NEM volt létük könnyű, vagy egyszerű, pedig logikailag színtiszta volt a képlet. Nem lehet, eme körülményeket, csakis a politkai érának betudni.

Szerelem mint véletlenek sorozata! Kérem, tegye szívére minden olvasó a kezét, és mondja azt, hogy az ő igaz szerelme előre meghatározott keretben folyt. Ki kell ábrándítani majd mindenkit, mert ugye sosem az, vagy legalábbis NEM érezzük determinánsként, inkább véletlenként, mintha ezzel egy kis esélyt adnánk, hogy lehetett volna másképp is, de így esett.

BÁR! kérdem én nem feledve ezt a kérdéskört: hogy életünkben NEM minden egyes esemény véletlen?? Csak vissza kell fejteni mindent a kezdetekhez, egyszerű logikát nem lehet találni az élet-sorsokban. És ez így SZÉP (?).

Érdekes talány a könyvben a szerelem és szexualitás kettőssége. Lehet, hogy kissé túl maszkulin az a lépés az írótól, hogy folyton azt sugalmazza, igenis van különbség légyott és légyott között. Végén már az olvasó is kétkedik, függetlenül nemtől, kortól. Mert sok. Mert emberileg igenis megterhelő ezzel a tudattal, nemhogy egy évet eltölteni valaki oldalán, de több évtizedet? (mármint a főhős, Tomaz, állandóan megcsalja a feleségét, ki ezt éjszakai rémálmokkal, remegő kézzel "hálálja meg").

Nem olvastam még cseh szerzőtől politikai gondolatokat, de kissé magunkra is ismertem a sorok között: lásd orosz lerohanás, tisztogatás, bűnösök kézre-kerítése, értelmiségek lefokozása. De tetszett ez a más, mégis ugyanolyan szempont. Könnyűvé :) tette az olvasást. 

Folyt.köv.