Vágyok egy kézzelfogható dologra, tudományos kísérleti eredményre, képre, egy ember hiteles véleményére, szavára. 14 éves koromig vallásosnak voltam nevelve, ismertem Bibliát, forgattuk nemcsak könyvben, szájon is:).

nőni kezdtem, és a bennem felmerülő kérdések száma is. nos, akkor ki kitől származik, hogy is van ez? folyamatosan veszített lelkesedésem. iskolába jártam, gondolkodni tanítottak, óvatosan, nehogy az egyik teória a másikhoz vezessen.  természettudományokat olyan szépen elő tudják adni, a párhuzamosok sosem találkoznak a végtelenben, a deriválásban az egyes pontok határát feszegetjük... de azt a kérdést egyik tanárom sem merte feltenni,  hogy egyes vallások mi végre jöttek létre, és MIÉRT nem igaz rá egy természettudományos törvény sem? Aztán már nem jártam templomba, már nem érdekeltek a ministránsfiúk sem.

egyedül maradtam. én és a világ. és a keresztjeim. sikerült olyan dolgokat elérnem fizikailag testemmel, és szellemileg oktatási végzettségemmel, hogy elértem, hogy másképp gondoltam magamra, hogy én vagyok, egy élettel, és egy halállal.

Életem változik, én is változom. Régóta nem stimmelnek velem a dolgok, és eddig magamat tisztítottam, javítottam, kupáltam helyre, biztos velem van a gond, bennem van a hiba.

Pozitív pszichológiát is tanulmányoztam, külön challange-nak véltem életem sínre helyezését, érhetnek és érnek is pofonok, mert vannak érzékszerveim és önkéntelenül is belemászok mások észlelési területébe és így kiváltok kommunikációs felületet :) 

Így fedeztem fel még egy lehetséges magyarázatot, és igen magyarázatot, mert amíg nincs bizonyíték, addig a környezetet, amit megértek azt alakítom eszmémhez, ideámhoz. Nos, karma. A karma és az előző életek feltérképezése is egy jó gondolat. Elmegyek egy "táltoshoz", akivel majd rájövünk, miért is alakul így ez az életem. Az alap axiómát itt is nehéz megemészteni, tehát azt, hogy több életed volt, és lesz, és NEM biztos, hogy ebben az életedben eljutsz a okhoz, megjavulsz, vagy változást érsz el. lehet, hogy a következő életedben, vagy kettővel később. Vagy most okozol olyat, amitől több életen át szenvedsz majd. Hogy ez megnyugvás? Húgom átokról beszél, családi átokról. Én meg még ódzkodom, azt mondom, ez idáig ez csak egy újabb továbblökése a problémának. Hát hiszen, ha nem tudod megoldani az életed vissza-visszatérő problémáját, akkor nem tudsz mit csinálni, mert ez KARMA!

Így elképzeltem ma befelé a metrón utazva, hogy állok egy óriási felület előtt, tenger, szoba, rét bármi, csak kiálthassak a nagyvilágba: Hol az igazság? Honnan jöttem, merre megyek? Miért nem nyugtat, vagy borít ki valaki? Miért fordítok másra is időt mikor előttem lehetne:  hit, vallás, egyéletút, és karma! Miért pazarolok el időt?