Az élet egy folyam, egy körkörös folyam. Apadással és árvízzel. Sodródunk, vagy lebegünk felszínén. Belekerülünk ugyanabba a helyzetbe és megyünk tovább, tapasztaltunk. Megint még egyszer megmártózunk és reagálunk, fejlődünk, vagy romlunk, újra és újra, akár a libikókán fel-és-le. Ma megint felszálltam a libikókára, figyeltem saját testem, folyamom állapotát, fel és le. Megint tanultam valamit, visszatértem az origóba ismét. Indulhatunk még egyszer, és talán, egyszer talán összeér a két párhuzamos vonal a végtelenben...