A tiszta papír dilemma
A Papír sok mindent elbír.
A képernyő is. Így a szem is. Értelem is. 
Amire nem akarunk nem emlékezünk. Töröljük azonnal, eltüntetjük olyan zegzugába agyunknak ahova sosem megyünk vissza.
A Papír viszont mindig tiszta. Mindent elvisel, türelemmel várja a betűket, az ábrákat. Megadja magát gondolatoknak, terveknek.
Pedig milyen nagy ellenség is lehet ő, a tiszta fehér oldalával fenyegetően néz vissza rád! Pökhendi orrát felhúzza és kitartóan néz rád!
Ma farkasszemet néztem vele. Írnom kellett volna, de minduntalan kitöröltem. Birkóztam és vesztettem. Fehér lap maradt. Elbírta a lap a beírt sok sok mondatot, kérdést, gondolatot, majd megszüntettem, ama gondolatokat, mondatokat. Kivárt, kifárasztott fehérségével. Sokszor csak az is elég, hogy leírhattam a gondolataimat, hogy láttam, mit, kinek szánok. Fizikailag, most összetépném a papírt, de így monitoron keresztül csak kitörlöm, láttam, megvolt. Elképzeltem az olvasó arcát magam előtt és elég volt a tudat. "Select all, delete all".
