Mi nők, minden velünk történt dologról beszámolunk nőnek-férfinak egyaránt. Jobbról-balra, majd balról-jobbra teljes részletességgel megbeszéljük, energiát nyerünk, megerősítést, avagy információt kapunk a másiktól.

Nem úgy mint a férfiak! Vagy legalábbis a közelembe élő férfiak. Hazafelé egy kicsit elbeszélgettem egy ismerősömmel, rákérdeztem, szembesítettem okfejtésének fonákjaira, megvilágítottam saját személyiségének elemeire, miértek tömegét zúdítottam rá.  Okos, jólinfomált, stabil kapcsolatban élő férfiről beszélek. Megkérdeztem a mély hüppögés után tőle: szoktál te beszélgetni az érzéseidről, viselkedésedről stb? Válasz: nem nagyon. 

Elgondolkodtam. fel sem merült benne? azok, kik vállukon viszik a háztartást, egész életen át végig dolgoznak, akiknek mindig oly fontos erősnek látszani, és az eszmék már-már olyan jelentősek, mint maguk a fiziológiai szükségletek, azok addig hallgatnak, míg befeszülnek. Beszélgetés során megtudnák mások motivációját, érdekeit, és ha az érdekek tiszták, ismered már a pálya szélét is, hol és meddig játszhat az ember!

És továbbgondolkodtam, lehet, hogy a körülöttem lévő, nagyon erősnek látszó férfiak, szintén magukba fojtják véleményüket?

Beszéljünk hozzájuk, ne a szokásos, mi történt velem ma, anekdótával kezdjünk, hanem cselekedetük lépéseinek megbeszélésével. mi, miért történt? Ezt nem tanítják, erre nincsenek képzések. Ismerd meg a melletted élő férfit!