Mindig is türelmetlen voltam. Már szeretném tudni a történet végét. Irigykedtem Édesanyámra, mert Ő már olyan bölcs, már annyi mindent látott, mi annyira megszépítettük, vagy megcsúnyítottuk az életét.

Türelmetlen vagyok, és keresem az élet értelmét. Közben alkotok, mozgok, de miintha a verembe esett egér ábrázatát venném fel. És a kétségbeesés bűzlik. Majd felkelek, újra építek, alkotok. Baromi kíváncsi vagyok magamra, szeretnék már csak visszatekinteni, látni az összefüggéseket, mi miért történt. Valami nagy képet látni. Most csak fogok a kezembe egyy-két puzzle darabot, és nem tudom, mit mihez illesztek. :)