Az élet rengeteg próbatétel elé állít minket. És minden ember számára kell egy kerettörténet, hogy megmagyarázza magának, mi, miért is történt. Rengeteg sztorit talált ki magának az emberiség, és ezek a sztorik sokszor életekbe, barátságokba, szerelmekbe kerülnek. De az eredmény ugyanaz, valaki a másik szemében degradálódik, vagy levegőnek nézik, vagy egyszerűen, nem veszik figyelembe. Én az emberekben hiszek, és nem félek elmondani. Annyian vesznek fel maszkot csak amiatt, mert nem bírnak tükörbe nézni, és inkább másokkal, más kerettörténettel fedik el saját problémájukat. Valóban nehéz elhinni, hogy magunk vagyunk, egyedül születtünk és egyedül halunk meg.

Kereszténynek neveltek, még templomba is jártam, de már akkor is számos olyan kérdést tettem fel, amelyre adott válaszok nem elégítettek ki. És az életünk, családunk közben rengeteg próbát állt ki, nos, nem annyit mint más családok, mert szeretjük egymást és ez a legfontosabb. csak a pénz....

Most változtatni akarok, pozitív gondolkodást választottam, olyan sokáig álltam negatívan az élethez. Pedig ahonnan jöttem és ahova eljutottam, az nagy dolog a családunkban. Még mindig hiszek abban, hogy teremteni nehéz, de hasznos dolog, hiszen rombolni percek alatt , könnyen tudunk.

Meditáció, pozitív gondolatok, pihenés ezek lennének a jövőm főbb pontjai. És egyszer csak rádöbbentem, hogy hiányzik a pozitív gondolkodás kerettörténete. Nem így lettem felnevelve, hiányzik minden, ami az univerzum pozitív gondolatait bevonzaná, egyszerűen hamisnak érzem azt, talán vallásváltásnak, vallásfelvételnek, hogy most pozitívan kell gondolkodnom.