Rengeteg olyan poszt szól a férfiakról, amelyet megbántott nők írnak és talán nem mindig igazak. Ezért írok azokról a férfiakról, akik igenis léteznek, élnek és talpig férfiak.

Szóljon azokról a férfiakról, kik egyenesen szerelmesek a gyermekükbe! Én láttam már ilyet! Ahogyan a feleségére nézett, úgy nézett gyermekére is! Mászik, kúszik a gyermek után, ahogy korábban a feleségének hozott virágot, úgy keresi gyermeke figyelmét is.

Szóljon azokról a férfiakról is, kik szerelemből nősülnek, kik örömüket szívesen megosztanák mindenkivel. Ki úgy érzi magát, mint "egy hurrikán közepében, ahol minden csendes, holott a világ teljesen felfordult körülöttünk."

Szóljon azokról a munkatársakról, kik melletted állnak, mikor látják sokat dolgozol, kik felajánlanak önzetlenül egy tanácsot, erejüket, idejüket, néha még egy kávét is.

Szóljon minden olyan férfiről, akit még nem szólítottam meg, de igenis létezik, igenis dolgozik, családot alapít, szeret és véd.

Mert vannak és mert köszönjük, hogy vannak.