Előjött az ajtó-, és zárfóbiám itt északon megint

 2006-os blogbejegyzésem mai is helytállóJ :

Az egész kultúra a meleg megtartására, és a napfény vonzására épül. Minden csupa ablak, mindenhol, ahol lehet, hagynak teret a természetes napfénynek.

 Meleg megőrzése: Valószínűleg ezért csukódnak és nyitódnak az ajtók olyan nehezen.

Már külön terminus technicust kellene adni az ajtónyitási pániknak. Minden ajtó előtt megállok, megnézem befelé-kifelé nyílik-e, nyomnom, illetve húznom kell. Van olyan ajtó, és  ez a kedvencem, hogy neki kell indulni a nyitásnak és ő utána, mármint az ajtó- átveszi az irányítás kinyílik hipp-hopp. Te meg ott állsz kipp-kopp, kivágódsz a falra rögtön csomagostul, kulcsostul.

Nem lehet bennhagyni a kulcsot különben örökre kizártad magad. Ha már a kulccsal elboldogulsz, akkor a következő vizsgakérdés a kártyahasználat. Vannak olyan ajtók, amelyek csak kártyával nyílnak. És ilyen az edzőterem is. Ha már mind a két kezed tele van edzőcuccal, akkor kapd elő a kártyát hirtelen valahonnan, és próbálj bemenni, de nem egyszerű, mert az egyik ilyen ajtó befelé nyílik a másik meg kifelé!! Természetesen én azt rángatom, amit nyomni kéne és vica versa. Ez csak annak érdekes, aki lát engem kívülről, mert az a két ajtó, mind rácsos. Tehát én vagy nekicsapódom a rácsnak, vagy magamra rántom! Gondolom, egyetemistának kell lennie valakinek, aki tudja már kezelni ezeket az ajtókat.

 És a mai kiegészítések:

El is felejtettem, hogy a tömegközlekedésen olyan megszokott és hétköznapi, hogy részegek beszélnek, üvöltenek, kommunikálnak veled.

Ma közértben sikerült egy vajkrémet vennem, amiről bontás után győződtem, meg, hogy egyáltalán nem azt vettem. Jó ez a finn nyelv, egyáltalán nem hasonlít semmilyen általam ismert nyelvcsaládokra, így tökéletesen kivitelezhető a teljesen ismeretlen termék vásárlásaJ.

Ismét láttam két férfit babakocsit tolni, villamosra szállni vele. Örültem, hogy ez még mindig szokás ittJ