Gellért hegyet voltam ma reggel tisztítani. Semmi különös: kezedben szemetesszatyor, és mindenféle szemétért lehajolsz. Így közhasznúvá válsz. Nem is magamat emelném ki, hanem alpinista civil szervezet résztvevőit, kik esőben-szélben tartották magukat a szavukhoz és a kötelükhöz és rengeteg szemetet szedtek össze a telidobált hegyen (legtöbbet fáról, bokorról). Mi, kik csak sétányokon mászkáltunk, az omlásveszély miatt, kisebb ereklyékkel büszkélkedhettünk.

Találtunk egy icinyke-picinyke rétet. Persze, rögtön pásztázni kezdtük a füvet, először nehéz megkülönböztetni a csillogó zöld fűtől a szemét csillogását. És igen, megtaláltuk az igazi (?) romantika fellegvárát ott a réten, kb 4-5 db óvszer zacskó (nem gumi) maradványát. Megvalósult nyári fülledt este romantikájára gondolva dobtam szemeteszacskóba a bizonyítékokat.

De találtunk ma egy pár jó minőségű cipőt, levittem gyorsan egy helyi szemétkuka mellé, talán a szegények újrahasznosítják, ezen felül útlevelet, ruhákat, és borotvát is felfedeztünk.

Csikkekért folyton lehajolgattunk, és rátaláltunk egy hajléktalan igen szemetes barlangzugára, mit ki is takarítottunk. Hosszú nap volt. S ezt mind  Tisza hegyek napján tettük, a tiszta hegyekért, a Gellért hegyért.