a forgatókönyvíróval azért nem értek egyet mindenben, a kis történet-szemek nincsenek felfűzve, az elején szereplő lány személyisége vissza sem köszön a második etapban szereplővel (tehát nehéz elképzelni, hogy egy pszichológiailag beszámítható nőt látunk - akkora a váltás), plusz persze kedves kis nőről van szó, de nem ő minden kisváros egyetlen lélekkel rendelkező embere:)!! a feleség, az elkényesztetett kártyás nő, a rendőr szerepe igazán kitűnően felépített, emberi. még a kocsmáros fazon is az, ki rögtön a halott ember kifizetetlen számláival kergeti az özvegyét.

az átvezető szövegek klisék, sekélyesek, nincsenek a helyükön ( magyar fordításról nem is beszélek, feliratozva láttam:( ) JAAAJ és a cím félrefordításaaa! ettől majd leborultam a székről!! szerintem pénzbűntetést, vagy legalábbis PTK szankciót kellene vonnia maga után a félrefordítás, értelmezés... senki nem megy utána, örökre elveszik az információ. például itt a blueberry- jelképezi a cukrászatban (ahol játszódik ) azt az egy süteményt, amelyből soha senki nem kér, de hiányozna a kínálatból, ha emiatt nem rendelnék meg. tehát, az összképet növeli csak a blueberry torta (pie). a lány, mint legutolsó kapaszkodó, kér ebből a tortából, mert ő sem kellett senkinek, de ő sem akar a kínálatból kikerülni, hanem újra akarja kezdeni, emiatt elsőre megeszik egy egész tortát, és igen csak azt eszik, ha a cukrászatba megy. ezek után a magyar címe: a távolság íze: valóban megjelenik a távolság, de nem a szó klasszikus konnotációjában, tehát nem negatívként, nem szomorúként, nem olyan dolgoként, ami általában a távolsághoz köthető, HANEM pont ellenkezőleg, a távolság az, a hely, idő, és tér, ahol a lány biztonságban érzi magát, és NYIT. a távolság teremti meg (szerintem?!) a lehetőséget arra, hogy újra a régi legyen. a kulcs- a fickó-a lakás elvesztése előtti lány nyílik meg újra.

a zene szuper, nagyon ott van!! nem beszélve az in the mood for love betétdaláról, amelyet sikerült átdolgozva belecsempészniük (ezzel adva nagyobb marketinget ennek az egyébként djínyertes filmzenének)

a képek , fényképezés feledhetetlen (látszik hogy a verbális kommunikációnak csak az 5 %-t fogjuk fel!! a többi a metakommunikáció része (képek, hangok, mimika, gesztus), emiatt tök mindegy MIT mond a színész (milyen gagyi szöveget ad az arcába az író), ha feledteti, felülírja, néhol kiegészíti a színészi, rendezői munka(kivétel képezve a főszereplő-énekesnő színészi alakítását)

igazán kellemes meglepetés volt számomra- egy gyöngyszem