Zágrábi séta

Aki valaha oroszt tanult, annak e földön sok babér terem. Bár először le kell győzni a fel-feltörő röhögőgörcsöt, ami a latinbetűs orosz szavak láttán érez. De hisz ez pont olyan, mint amikor otthon fonetikusan leírtam! Ez a kétszeres áttétel sokszor előjön majd a nyelv láttán, hallatán. Habár azt mondják, hogy a kezdeti öröm, eufória, amit a nyelv ismertsége jelent -orosz előtanulmányok esetén- hátránnyá válik később, ha komolyabban foglalkozik valaki a nyelvvel, merthogy azért imitt-amott más... Így talán mindkettőből egy harmadik nyelvet kreál.

Feltűnő a kávézóbeli állandó tömeg. Nem sok a turista, ezért úgy tűnik a helyi lakosok látogatják nap és órák hosszat a kávézókat. Úgy tudom, hogy a horvát tengerpart kiadására specializálódott az egész horvát hátország, ezért aztán majd mindenki visszafogottan, kávézókban várja ki a szezon kezdetétJ

Fele annyian vannak, mint mi és az átlagjövedelmük, majd kétszer akkora mint a mienk: 200 000 ft. Ez a csodálkozás csak akkor folytatódik, mikor megnézed az árakat, hiszen minden 15-20 %-kal drágább mint Pesten, pedig csak (?) egy kis faluba csöppentünk. Maga Zágráb 1-2 nap alatt bőven bejárható.

Ha már kiestünk a boltokból, és túléltük a kávézót, akkor aztán figyeljünk oda az utcán! Majd mindenhol egyirányúak az utcák, de ők bátran bárhol megállnak, vészvillogó be, és parkol, majd elindul. Nincs metrójuk, ezért a tömeget(?) kék villamosok szállítják. Villamossínek nincsenek szépen elszeparálva, mint nálunk, emiatt nagyon hamar lehet örök barátságot kötni eggyel. Ha itt élsz, nagyon-nagyon meg kell tanulnod pöccre parkolnod! Kb. két sáv és villamos sín mellett alig lehet elférni, logit modell megoldás: vagy parkolsz, vagy sétálsz a járdán.

És milyen autók vannak! Nem ám, a régi posztkommunista csodák,hanem új csodajárgányok általában kisebb autók (pont parkolás miatt), pl. Mini Morrisok, Smart autócsodák. Hm, talán szláv szokás, a külsőségekre adni. Az autót azt látják, azt mutassuk meg mindenkinek!

A zebra az egyetlen hely, ahol gyalogosként észrevesznek, így senki nem néz fel az átkelőn, egyébként félelmetes, hiszen úgy bíznak a vezetőkben.

Mivel valóban porszemnyi a város, kettőt lépsz és már a másik téren vagy, így az építkezési stílusok is rendre váltják egymást, talán épületenként. Lépünk egyet-kettőt és  a pesti hetedik kerületben, járunk, majd még kettőt és már a patinás Andrássyn vagyunk, majd még egy szökkenés után máris Pécs belvárosában találjuk magunkat kis kétemeletes házakkal körülvéve. Kissé eklektikus a kép, mint a búcsúban van itt minden.

Az óriási katedrális, olyan mint az Eiffel torony Párizsban. Vezeti a szemet, nem lehet eltévedni, habár hiába minden próbálkozás, nem, itt még én sem tudtam eltévedni, mert minden oly kicsi, elveszni sem lehet.

Jellasics szobor merre mutat problémakörre a válaszom: se nem Magyarország, se nem Szerbia felé nem mutat. Tök háttal van nekünk.

Mivel nincs járda, mert hogy arra parkolnak, értelemszerű, hogy nincs is biciklis út. Na, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek bringák. Nos, szerintetek hogy oldják ezt meg, fel? Igen, jól tippeltétek, a maradék járdán próbálkoznak hajtani, ami a dimbes-dombos környezet miatt igencsak lassú folyamatJ. Amíg Pesten még sosem értek hozzám bringások, most itt élőben sikerült kétszer is meg-megpihentetnie magát a cangásnak rajtam, merthogy nem volt hely. Pardon!-mondta, én meg örültem, hogy pont akkor nem álltam meg, léptem jobbra stb.

Egyébként is szeretnek itt az emberek másokhoz dörgölőzni. A személyes tér fogalom tisztázásakor gondolom, itt senki nem ért rá, pont a parton dolgozott. Belépnek, pedig lenne helye, megérintenek, pedig te nem nyúltál feléjük homályos, áttetsző szemekkel.

Ami meglepett: mindenki beszél angolul. A közértes is. Miért is? Persze, a régi nóta: feliratosan sugározzák a külföldi flmeket, szappanoperákat stb. Így nemcsak angolban, hanem az összes szláv nyelvben otthonosan mozognak.

Itt még a magas barna –barna férfiak aránya is igen magasJ