meleg van. 

mindenki kimozdult hűvös lakásából, a hosszú tél-tavasz után. kezében egy napszemüveg, és egy ernyő, ki tudja milyen idő lesz. vasárnap délután, tömeg, Pest utcáin, ami szokatlan. hömpölyögnek, vagy Duna partot megnézi, belvárosi fesztivált élvezni, vagy csak főzdefeszten feszíteni . Andrássy körúton, atlasz szobor alatt pózolok. most azt gondolom, hogy nincs olyan, amit ne lehetne megoldani, vagy ami elvenné a kedvem. szétnézek, mások is boldog mosollyal az arcukon örülnek a nyári melegnek. a szabad kezükben fagyi, amely folyton csöpög, így beszéd helyett nyalogatják a tölcsért. rengetegen hozzák le magukkal kutyájukat is. drága hosszúszőrű barátaink nem éppen készültek fel erre a hőségre, nyelvük a koszos körutat érinti. ez persze roppant vicces a kis csintalankodó, tipegő 2-3 évesek számára. ők elégedetten tépik kutyabarátjuk szőrét, kik már beletörődtek ebbe. meglepődtem utcatársam merészségén, vagyis cipőjén, azaz hogy nem létező cipőjén, csak úgy pőrén sétált a körúton. így ballagtunk. ezt láttuk.