Vajon valóban megismerhető egy karakter, egy személyiség az írók bemutatása által? Vagy minden írónak, egész életen át való írással kellene foglalkoznia, hogy saját magát is és szituációit is valóban értelmezni tudja? Majd létrehozzon egy gigantikus művet?Hogy hihetünk, ha hihetünk egyáltalán az oldalakról visszaköszönő fantáziavilágnak? Sokszor magunkkal sem vagyunk tisztában, nemhogy másokat, mások (fantázia, vagy emlék) világát 5-50-500 oldalon keresztül megismerjünk. Nem véletlen, hogy a pszichológusok sem találnak közös pontot a személyiségek bekategorizálása során! Vagy el kell fogadni azt a heurisztikát, vagy vélelmet, hogy mindenki hozzáteszi a saját kis életének részleteit egy-egy karakterhez, de ha ez így van, akkor végülis beszélhetünk-e EGY könyvről? Igen, írni szeretnék egyszer, de már most a könnyebb kérdésekre sem tudok válaszolni. Miképp mutass be egy szereplőt a könyvedben, mely élethelyzetek azok, amelyek valóban fontosak, hogy kialakuljon szerep-kép az olvasóban? Mi fontos, amit belül érzett a szereplő, vagy amit a környezete reagált rá? Beszélhetünk könyvalapú szerzőségről egyáltalán, ha már magam sem vettem elő szépirodalmat hónapok óta???