Fejedhez fegyvert tartok, érezd a hideg puskacsövet a homlokodon: Szeress! Kiáltom feléd, habár teljesen tisztában vagyok azzal, hogy kérésem milyen abszurd. NEM! Nem kell a mozdulat, az érintés, azt lehet tettetni is. Szeress! Belülről, igazán! Gondold azt, amit én, hogy már egy nap távol tőled az is megterhelő, ha nem mesélhetem el neked mi történt velem, ha nem látom mosolyodat, nehezen mozdul a saját arcom is mosolyra. Ezt akarom, ezt a kölcsönösséget! Szeress, ha mondom!