sztori a véletlenről, mese a valóságról

 Rómában felszállt a gépem, velünk utazott egy püspök is, úgyhogy úgy véltem, semmi gond nem lesz az úton. Mellettem egy hölgy ült egy kislánnyal.  A kislány elég rosszul volt valószínüleg hányingerrel küzdött. Előttünk lévő sorból folyamatosan hátranézett az apuka, ki érdeklődött a kislány hogyléte felől.

Nézelődik az apuka, és egyszercsak hozzám fordul: Magának nem XY az édesapja? Ahogy néztem a szemébe végiggondoltam, mikor és hol találkozhattam a férfival. Pörögtek az események az agyamban és semmi. Mondtam, hogy igen XY az édesapám, de Ön honnan tudja? A kérdés azért is fontos, mert kb 5 éves koromban veszítettük el édesapánkat, a legkisebb húgom még féléves sem volt. Apánk hiánya, képe, történetei mindig is fájó emlék nekem, húgaim  nem is emlékeznek rá.

Szóval, megkérdeztem, ő honnan is tudja apám nevét. Kiderült, hogy 14 éves koráig, míg ő meg nem halt, nagyon jó barátok voltak. Ő volt a nagybátyja. Azt mesélte, hogy még manapság is szokott alakjával álmodni (micsoda szó, én még arcára sem emlékszem pontosan), hogymég mindig ad neki tanácsokat. És csak azért mert megszólítani, mert nagyon hasonlítok édesapámra (milyen érdekes, hogy ez így látszik, hogy aki kb 30 éve nem beszélt egy személlyel, és megismeri a LÁNYÁT).

Különös volt arról hallani, hogy milyen is volt az az ember, ki életedet adta, hogy volt élete előtted. Édesanyám nem sokat mesélt róla, talán csak olyan dolgokat, hogy mennyien szerették, milyen sokan szerettek csak a közelében lenni. Közben megtudtam, hogy a nő és a kislány mellettem a rokonaim. Ilyen egy véletlent! Jössz hazafelé egy kutatásból, felszállsz egy repülgépre ÉS véletlen odahozza hozzád a rokonaid! Nincs szebb és jobb az élet forgatókönyvénél! Simán elmehettünk volna egymás mellett! Persze, ha belegondolunk, mennyi minden mellett megyünk el, csak nem tudjuk.

És hol a mese? Nem tanulunk, ez 5 éve volt és azóta sem kerestük egymást a férfival és a rokonaimat sem. Hiába volt ez a nagyszerű véletlen találkozás, ha valami elszakadt nem lehet visszaragasztani. Ez a szomorú valóság, még a véletlen egymásratalálás sem rázza fel az embereket.