Irigylem azokat, kik betérnek időközönként, vagy rendszeresen egy paphoz gyónni. Letudják rossz gondolataikat, megbánják helytelen cselekedetüket, majd a rájuk kiszabott penzumon túl, nincs egyéb dolguk.Továbblépnek, míg másoknak a negatív gondolataikkal együtt kell élniük. 

Nem vagyok vallásos.  Így ha bűnt követek el, habár elmondhatom bárkinek, feloldozást nem kapok érte. Hisz kinek van joga ezt megtenni? Senkinek.

Ez egy teher. Ma is azon kaptam magamat, hogy másnak rosszat kívántam, ültem a buszon és csak morogtam. Mint vén apóka az ételosztás alatt, morogtam, mintha az életkörülményeim megengednék nekem, mintha jogomban állna. De nem áll.