Van, abban valami nagyon emberi és megható és alázatos, mikor a fogorvosi székben, éppen három ember keze van és semmi nincs a fejedben, csakhogy nehogy megmozdulj, mert különben erős horrorfilmbe megy át az egész. Arra jutottam, hogy kell az embereknek magukat ilyen kiszolgáltatott helyzetbe terelnie magát. kell, hogy rábízd másokra magadat, hogy akár 10 percre is, de mások döntsenek feletted. Mert piszok önérzetesek vagyunk! nem törődünk a tömegközlekedésen a leszálló idősebb embertársainkkal, lassan rá sem nézünk a kéregető hajléktalanokra, sőt legtöbbször át is megyünk az úton.  

nemcsak hárman voltak a számban, hanem még egy nyálelszívó is csörgött arcomban, totális kiszolgáltatottság.  biztos számos más helyzetben lehet ezt érezni, nem kétlem.  de sokat tanultam magamról. kell ez a fajta szituáció, kell, h néha visszarántsanak, hogy igenis halandó kis porszem vagy itten a nagy embersivatagban.