A "Napfény Toscana" után itt egy újabb, remek (?), átirat. Ki ne akarna kiszakadni saját kis életéből, hogy aztán egy évet utazgatva hazatérjen, szerelme oldalán. ez már olyan meseszép és életszerűtlen.

RÓMA: Olaszország!!! Nem tudom, hogy csinálják az olaszok, magam is fülig szerelmes lettem a nyelvbe. Szeretem az sz-üket, a csé-jüket, azt hogy minden szó olyan kellemesen hangzik, olyan nyugalmat áraszt. Boldoggá tesz.

Ki ne vágyna oda! Bár, ugye maga a római rész teljesen megtöri a dramaturgját, forgatókönyvét a filmnek. Hiszen, melyik az az író, aki ha odautazik az Örök városba, végig csak eszik???? Valóban író -e a főszereplő??? Teszi fel magában a kérdést a néző. Ahol Vergilius, Petrarca és a legtöbb neves író, költő élt, abban a városban még csak meg sem hatódik a történelmi nagyság előtt???

INDIA: Az indiai rész talán a legrosszabb a három helyszín közül! Kezdetben még látunk nyomort,  ahogy érkezik taxival a reptérről, de utána mintha máshol lenne. pedig még színésznőként, emberként is többet látott Julia Roberts, mint az író, akit játszik!

Az amerikaiaknak még drasztikusabb eme látvány, mert a nyomor, a kosz, a szegénység csak képeken  jelenik meg, CNN adásokon. De itt kézzelfogható környezet.... itt is a főszereplő azzal foglalkozik, hogy az Ő ex férjével milyen zenére is táncoltak az esküvőjükön. Ez még talán Geothe Ifjú Werther szenvedéseinél is alacsonyabb szintet üt meg!- mondjuk ott öngyilkos lesz, itt happy ending:)

Hogy lehet ennyire nem látni azt, láttatni azt, ami előttük van! Hogy lehet elhitetni többezernyi nézővel, hogy India erről szól! Ez már szinte médiaetikai felelősség!

És Indiában megtalálja a lelki békéjét a főszereplő, elengedi végre ex-férjét! Azonban, megint hihetetlen ellentétet fedezünk fel a filmben: felteszi a némasági kitűzőt, úgy érzi megérett erre a feladatra, de mikor felkérik (egyáltalán hogy kérhetik fel, ha néma) arra, hogy hostesskedjen amerikai turistáknak, azonnal ledobja magáról a kitűzőt. Kérdem én, hol itt a magamra- találás? Az elkötelezettség?

BALI: Visszaérkezik Balira az író. Ismét elmegy Kutet-hez a Medicine Manhez, aki korábban a film elején megjósolta, hogy visszatér ide .... (egyébként, ha azt jósolja meg, hogy öngyilkos lesz, azt is megteszi?)

Nagyon nem dolgozták ki az elkötelezettség szálát a filmben. Ja, teszem hozzá, film elején sem tiszta miért is indítja el a válást? Kérdem én, aki egy  komoly író, szerző és valaki a  kezéből azt jósolja neki, hogy változás lép be életébe, elveszít mindent, akkor úgy is cselekszik? A nő hagyta magát mind válókereset beadásánál, mind a tárgyalásnál, hadd ússzon, úgyis ezt jövendölték meg számomra.

Szóval másodszor ér Balira. Lefénymásolja gépen simán a számára kiadott kézi másolású papírokat (amelyeket valóságban nem lehetne fénymásolni, mert sérül a papír- no commento), és  várja a happy endet. Meditál. reggel -este. Mert én megtehetem - címen.

A film végén lett volna esély értelmet adni az egésznek. Hiszen a Balin megismerkedett férfi kiáll és szerelmével csábítgatja, fenyegeti. Ontja a nőre bullshitet mint korábban az előző kapcsolataiban a férfiak, mert mind változtatni, befolyásolni akarták. Először a nő életében felmerül, az hogy NEM-et mond. Meg is teszi, de szavát nem tartja meg, hanem újból, valaki más fejével kezd gondolkodni, valaki máshoz kezd alkalmazkodni.

Happy ending but not the end of the problem. Mert a probléma, amivel elutazott még feje fölött áll, s vár egy újabb utazásra, hm, ezúttal Indonéziába???