Generációs szakadék.-mondaná a kívülálló, ha hallaná vitatkozásomat Édesanyámmal. Rosszul esik, hogy a következő témában nem értünk egyet. Politikában, gazdasági intézkedésekben természetes, hogy az asztaltól, asztalnál nem oldunk meg semmit....

De ebben? Téma: egyik hírességünk elcsábított(?) egy nős férfit és tönkretette a házasságát. Véleményem szerint kettőn áll a vásár, hosszú hetekig senkit sem lehet megerőszakolni... Másodsorban, és itt nem értünk egyet Anyámmal: egy 35 év körüli nő, ha egyedül marad, akkor kérdem én, hol talál magának egyedülálló férfit??? Mondjuk olyat, aki még a rigolyái ellenére is kapcsolatorientált (bár a nők is tudnak ám rigolyásak lenni. szerk.), és ha már társsal él, akkor az nem a felesége és nem is hajlik rá őt elvenni, családja van, de nem érzi magát jól a kapcsolatban...?? Nos hol?  

Így Anyám véleményével szembe kellett szállnom, mert ő bizony fogná a hírességünket szépen helyben hagyná, vagy élvezettel nézné, hogy legalább az egyik megcsalt feleség helyretenné egyszer az ilyen nőket. De köztünk Anyámmal a tét nem politika vagy egyéb számunkra úgyis ismeretlen háttér, hanem maga az élet. Szomorúan világosítottam fel Édesanyámat, hogy ha magamba nézek, magam is csak az elkötelezettek közül találok majd párat. Egyszerűen nem látok más megoldást, felkészítettem Anyámat arra, ha őt elítéli, majd engem is el fog. De azért én várok a szekunder piac elvált tagjaira, de ki tudja, nem botlom egy nős férfibe.

 Hiába a negatív felhangok,  csak erősítik bennem azt, hogy ez a probléma vivid. A híresség csak felnagyítja ezt az élő példát.