Immáron harmadik éve dolgozom kint a szigeten. Sikerül minden évben meglepődnöm mennyit és hova fejlődünk.

1. koncert feeling: Az első nap még mindenki kedves, elnézést kér, ha épp neked ment, fellökött stb, ami ennyi ember között elkerülhetetlen. A közös ellenség  általában a security staff. Második naptól kezdve, már mindenki megy, mint barom, nem nézve sem előre, sem hátra. így esett meg, hogy a koncert  közepén, valaki bentről csak úgy bepöccintett egy égő csikket. én már láttam olyat is, hogy a táncparkettre valaki bedobta az üres üvegét poénból, akkor a parketten hangosan széttört az üveg, konstatálva mindenki, de jó, hogy nem alatta álltam. Nos, most épp nem így esett az a csikk... barátnőm tarkóján keresztül szerencsétlenül a háta és hosszú ruhájában landolt. ő nagyon megijedt, ezen sajnos az sem segített, hogy négyhónapos terhes volt, a hormoncsúcsteljesítés közepén. Kisebb sokkot kapott, ki kellett kísérni. De természetesen nem lehetett odamenni a staff-hez, hogy ugyanmár tegyenek valamit!

2. Ami ingyen van...: onnan lehetett megismerni, hogy ki magyar, hogy hosszú tömött sorokban álltak a repiajándékokért. sokszor haszontalan holmikért törték magukat. Ámbár, mikor saját civilszervezetünk ingyen ajánlott fel hajtogatott bohóclufit,  nos, az nem kellett a kutyának sem.

3. lopások: sikerült megúsznunk lopás nélkül (habár a sátrunkba beszöktek a vihar elől angol srácok, de elvinni nem vittek el semmit)  sajnos nem minden kint dolgozó (sátorozó)  mondhatja el ugyanezt).

4. nyelvismeret: szerencsénkre nálunk többen is több nyelven beszéltek, így tudtunk segíteni az eltévedt, megtévedt külföldieknek. Sokszor az infopultosoktól nem kaptak meg minden információt.

5. önkifejezés: magamutogatás, perszonalizáció, nacionalizmus. Talán így írható le a Szigeti fellépés. Megmutatni magam, megmutatni nemzetiségem. Emiatt lett méltán népszerű a kis földi térképünk a civiles sátrunk előtt:" Put yourself on the map!" A térképen minden egyes ország képviseltette magát így könnyen kiscédulák segítségével felírhatták magukat a Szigetlakók. Igen népszerű lett. Svédek, lengyelek egymásnak írtak üzeneteket, sőt telefonszámokat, olyan kevesen voltak. Ausztrálok egyenként feltették "magukat", mert annyira büszkék voltak, hogy idáig eljutottak. Izlandról is jött két csapat, sőt Columbia is felkerült a listára. Egyedül szegény hollandok és franciák álltak tanácstalanul, mert az ő kis területük teljesen tömve lett az első napon és már nem tudták hova szúrni üzenetet.

Így könnyen megállítottuk a nézelődőket, csak a Sziget-feeling önkifejező-individualista hullámját kellett meglovagolnunk.