Igen tudom, egy kis pont vagyok. Sok másik kis ponttal egyetemben. Ezen nem tudok, nem fogok változtatni.

De kérem, akik szabályokat hoznak, döntést alkotnak, avagy döntenek, azok inkább jöjjenek le hozzánk pontokhoz és tekintsék meg életünket!

A nagyon szépen megformázott, megfogalmazott piackutatási tények, adatok (esetleg pontok) mögött igen kemény valóság rejtőzik!  Mi jobb: táblázatokat böngészni, vagy igenis lemenni föld alá, aluljárókba, metrószerelvényekbe? S mondjuk nem napközben, hanem reggel, avagy késő este.

Miért is jutott épp ez eszembe? Barátnőm lakására vigyáztam Budán. Ezzel semmi baj nem lenne, ha én épp nem a Keleti mellett laknék. Hazafelé tartottam, mikor észrevettem, hogy eddig fel sem tűntek olyan apró dolgok, amelyek budáról-pestre való átkelés alkalmával egyszerűen beleordítanak az arcomba. Igen, bevallom, én is hozzászoktam a hét és nyolcker realityhez. DE!

Amint ráfordultunk a keleti ismerős spanyolfallal eltorlaszolt oldalára veszekedő fiatal párt, üvöltő gyermekeket, valamint egy szerintem mentálisan beteg férfit pillantottam meg. Az emberek mögött láttam a szegénységet, a fájdalmat, és méginkább a kérdést, a hogyantovább-t. Az ellentét óriási volt buda-pest között. De nem kell differenciákat keresni, maga a pesti belvárosi-kép önmagáért beszél. És beszél is.

Egyszerűen, ide kell jönni, kedves döntéshozók! Blaha Lujza téri aluljáróban két-három 14-16 éves punknak mondott fiatal, kéreget, követelőzik. Alvó alakok a sarkakban, mivel meleg van itt talán jobb helyük van, mint a közös tereken, ha egyáltalán van hely...metróban fiatal roma lány 12 éves forma, két kisbabával. Nem hiszem, hogy többet kell mondanom, mert nem leírni akartam, hiszen ezt Önök is megkapják jelentés formájában.

Hanem mielőtt döntést hoznak adatokból, amelyek tükrözik: milyen az életszínvonal, milyen a magyar lakosok véleménye az életükről, vagy milyen lépéseket kellene, lehetne tenni, hogy jobb legyen,  legalábbis elviselhetőbb,

azelőtt tessék beiktatni egy metrózást, egy 7-s buszozást, és talán egy aluljáró átkelést, és NEM átrohanást, orr-szem-szájbefogva, hanem mindezen érzékek nyitvatartásával minél több információt felszívva.

Én sem tudok segíteni, csak ennyit, kedves többi pont...