Identitáskrízissel jellemzi  Luther Márton életét Erik Erikson. Ő írta Luther Márton autográfiáját. Mikor a papi iga elől menekülni próbált, akkor ő -Erikson szerint (fejlődéslélektan témakörébe tartozik az identitás probléma egyébként)- egy identitáskrízisen megy keresztül. Nem tudja, hogy mi történik körülötte, nem tudja mi hajtja, de ami az életkörülményét jelenti, azzal teljes mértékben szakítani próbál. Szakított is.

 

Most épp én is változóban vagyok. Valamelyik nap hazudtam a barátaimnak. nem elhallgattam, hanem szembe hazudtam.  még rosszul aludtam azon az  éjjel. szemeim táskásak, mondtam megérdemlem. de mi lesz holnap és holnapután? eljön az a nap mikor tükörbe tudok nézni, illetve végigalszom az estét? vagy hozzászokom ehhez az új "identitáshoz", vagy alakítok újat..

 

szörnyű dolog az, hogy ha az ember mindent szívvel-és szívből csinál, nagyon hamar fellelkesül dolgozik, büszke, majd az első sokknál összetörik, teljesen lebénul, képtelen még a rutin feladatokat is ellátni. ez egy ilyen világban luxus, lassan már magamat is a  taigetoszra dobnám.... kemény vagyok, de az élet sem (vagy amit én annak tekintek, érzek) bánik kesztyűs kézzel velem.

 

 szeretnék egy gépies identitást. vajon  tudatosan lehet-e identitást felvenni? ez felvet még egy indentitáskrízist:)

ui.: ebből a könyvből azt is megtudhatjuk, hogy Luther Márton ki identitás zavarában egy új vallást is lapított, 60 éves korára megtagadta azt, és visszatért a katolikus egyházhoz.. Hm...