sokat foglalkoztama feliratos filmek kutatásával, azzal, hogy milyen jót tenne a magyar ifjúság nyelvtudásának a nyelvek ismrete, és milyen könnyen elsajátítható ez a tudás a feliratos filmek nézésével stb.stb.

mióta itthonról szépen töltögetem le a filmeket:), rá kell döbbennem, hogy nem ugyanolyanok a filmek értéke, mint korábban, amit magyarul néztem.

ugye, a filmek amelyeket letöltök, olyanok mint  a könyvek a polcomon, csak rólam szólnak, mi az ami annyira fontos, h megszerezd, hogy a tied legyen, bármikor belenézhess.

így kettőt ütök egy csapásra gondolattal, sorra töltöm le, életem kedvenc filmjeit, h később az eredeti nyelven nézhessem meg. és hiába néztem meg, hiába állítottam be az angol feliratot is az angol nyelvre, nem ment. nem az a film,  az a katarzis ért, mint amikor először láttam, hallottam. gondolom a szinkron fontos az egészben, de továbbvíve a gondolatot, inkább a nyelv az, ami döntő. nem a megszokott magyar  nyelven szóltak hozzám, és kész. vége a kánonnak, vége annak az érzésnek.

de nem adom fel, talán, ha többször nézem, megértem az eredeti nyelvet is (amerikai, és angol akcentusú angolra gondoltam), és akkor máris ugyanaz a film lesz, s talán több is, hiszen a hang sokat árul el (metakommunikáció) a történetről, a szerepről, a filmről is.