Több éve a párizsi CDG reptéren vettem észre a jelenséget. Eltévedtem a reptéren, húztam bőröndömet, sorra száguldó, tolakodó, váró, fáradt utasok körös-körül.

Vártam a kis buszomat, amely bevisz a belvárosba. 

Minden a logisztika körül forog.

AZ ember, hogy lásson, tapasztaljon, halljon meg dolgokat, ahhoz (még) el kell vinni! ODA kell szállítani. Eszköz kell hozzá, akár repülő, kisbusz, taxi valami. Vigyük egyik helyről, másikra. És tapasztaljunk!!! Semmi sem jobb egy személyiségnek, léleknek, ha lát MÁS kultúrát, MÁS embereket, MÁS nyelvet, egyszerűen MÁST. Kicsit pöffeszkedik, panaszkodik, semmi sem tetszik neki, vagy minden tetszik, de érez és értékel, elrendez.

Menjünk, gondolkodjunk tovább! Még mindig reptér, várok-várakozom, sorban állok kajáért, mert már nagyon nagyon megéheztem, energiabevitel (szállítás!!!), majd toalett felé is sorba állok, ismét csak anyagszállítás. Fizikailag lemerülünk, megállunk, lelassítunk élelem nélkül. Motiváció a mozgásra az anyagbevitel, az energiabeszállítás.

Jó helyen várakoztam a kisbuszra, épp megérkezett, mikor eszembe jutott, hogy JÓ IDŐBEN, jó helyen, lenni is logisztika. 

Szóval, minden logisztika!