Mi is történt? Felszállok nyugodtan  a 7-s buszra, üres, középen rengeteg hely, beállok, kapcsolgatom mp3-s lejátszómat. Hátulról valaki mintha belémrúgott volna valaki, de nem kapcsoltam, szerintem csak átesett rajtam, nyugtattam magam. Szembenézett velem és lekurvázott. Majd felpattant, bár egynesúlyérzéke mintha elhagyta volna, dülöngélt, szemembe nézett és elölről és sípcsonton rúgott. Még mindig bénultan álltam. Sokkolt. Még sosem voltam ilyen nyílt erőszaknak kitéve. Átmentem a másik oldalra, még mindig az mp3-sal játszottam. Elémpattant ismét és megpróbált mellemberúgni, nem sikerült neki mert nem állt a lábán rendesen, úgyhogy eltévesztette. Na, erre már azért szólni mertem, a mellettem lévő úr is kiállt értem, amire a hajléktalan nő felé vette az irányt. Nem néztem, de valamiképp letessékelték a buszról.

Fájt a lábam, de igazából az fájt, hogy hogyan is jutottunk idáig? Szerencsétlen nő, valószínűleg évek óta kint él az utcán, a hideg és az éhség elvette az eszét. Több esetben láttam már mentálisan sérült embereket a 7-s buszon. Ez Budapest gyomra. Évek óta jótékonykodom, ételt osztok karácsonykor, így barátaim elég irónikusnak találták eme eseményt.

Azóta sokszor, mikor félelmeim feltornyosulnak, csak annyit mondok: Hm, téged már hajléktalanok is rugdosnak, kapd csak össze magad!

És mit lehet még tanulni belőle? Hogy sosem tudhatod, mi a következő lépés az életben! Hogy lehetsz te jó, és még jobb, vagy akár olyan, aki másokba törlik a gondjukat, akik átgázolnak másokon, hogy igazolják magukat, szóval, csak felszállsz és belédrúgnak, nem voltam sem kihívó ruhában, sem nem hangoskodtam, csak épp arra jártam ott voltam. Ennyi.