Az üldözött, agyondolgoztatott alkalmazott egyetlen bosszúja most a felöltöztetett fekete lötty woodoo babaként a porban, megtaposva! "Most megkapod a magadét, most visszaadom a túlórákat, a felesleges meetingeket, azt, hogy neked minden tegnapra kell, hogy nem számít húsvét vagy karácsony van, de folyton tegyünk úgy mintha dolgoznánk." - mormogta magában, ahogy tolta a kosarat a közértben. Már a harmadik helyen járt, mert számára nem marad más csak az ilyen bosszú. Hosszú napok óta kereste a Főnök feliratú üveget. Néhány más feliraton nevetett, de ő tudta, hogy ez kell neki, hogy most a Főnök kedvenc italát fogja meggyalázni. Hirtelen megállt a gondola végénél, mert megtalálta. Körülnézett. Kaján vigyorral az arcán leemelt egyet. Elgondolkodott azon, hogy talán többet kellene elvenni, hisz már oly rég kereste és most itt tucat Főnök feliratú kólásüveg domborodik hívogatóan. Ellenállt. Mégiscsak felnőtt férfi vagyok, miért vegyek számolatlanul feliratos üvegeket? Hazament, otthon már jó előre elkészítette a terepet a bosszúhoz, szivarra gyújtott, hátradőlt a fotelen és elfogyasztotta a kólát. Mint vámpír a friss, meleg embervért, úgy kívánta most mindennél jobban ezt a hideg pohár kólát. Miután megitta, kinyújtózott, ráírta alkoholos filccel főnöke nevét, kifigurázta úgy, ahogy csak ő tudta megérteni. Lement a játszótérre, sehol senki, esteledett már. Elégedetten taposta el a kólásüveget. Gondolta, nem dobja ki, mert ezt az érzést másokkal is meg kell osztani, hisz az arra járó más alkalmazott is, rendre behelyettesítheti saját főnökére, és szintén taposhat egyet. - az üveget Szentmihályon láttam, minden a fantázia szüleménye