Mint egy vízitúrázó, úgy lépett ki hősünk a buszból. 

Túracipő, kis szakadt hátizsák, rövidnadrág atléta, izzadt, fáradt testére csak úgy tapadt az út pora. Semmi felesleges ruhadarabra nem lesz szüksége. Nem öltözködni jött. Hátizsákja amilyen apró, úgy van jó erősen a hátához kötözve, nehogy itt Szicíliában, vagy bárhol dél-Olaszországban ellopják. 

-Tehát megérkeztem. - konstatálta magában. Kezében egy nagyon koszos, öreges, girlandos írással felfirkált cím. Már össze-vissza van hajtogatva, eső és izzadság áztatta cetli.
Most akkor hogyan is csináljam? De kár, hogy nem vagy itt, és nem irányítasz. Tényleg olyan szép a kilátás, mint ahogy leírtad. Méltó helyed lesz itt, és majd mindig ez a látvány fogad.
Fiú szépen komótosan lefejtette magáról hátizsákját, mintha minden egyes pillanattal csak késleltetni akarná azt, ami már eleve elrendeltetett. Nagyon szerette nagyapját, még így is biztonságban érezte magát, vele pedig már csak hamu. De ez az utolsó kívánsága volt. Ennek nem lehet nemet mondani, nem lehet ellenállni. Gyönyörű nyarat töltött itt ezen a címen egykor nagyapja, vissza húzta a szíve. És most már a fiú is eljár ide évente, csak hogy meglátogassa őt.
Taormina, Sicily Italy