A Hotelnek mondott, Hostelnek még talán mondható szállásról kiléptem ma 13:43-kor. Elindulok a belváros felé, kinéztem egy ortodox templomot, uccu neki! Gyönyörű parkot pillantok meg balról, középen egy szökőkúttal (a városban hirtelen feltűnő szökőkutak jelensége itt nem meglepő), leülök  a kút mellé, halkan a főutcáról beszűrődik a harmonika zeneszó. Valami nagyon szomorú orosz dalt játszott az utcazenész. Egykedvűen sütkérezem a napsütésben. Valami gond lehet a szerb mobilszolgáltatással, mert a férfiak kétszer annyira üvöltenek a mobilba, mint nálunk. Sőt a magánhangzók nélkül nyelvük férfihangon aligha mondható megnyugtatónak. Kétszer ugrottam fel, a mögöttem felzúduló egyoldalú férfihangtól!

Már látom a kupolát, ahová mennem kell, még jó, hogy oly magas különben sosem találnám meg! Útközben megszólít egy fiatal szerb srác,- Ulicá- hallom ki kérdéséből. Leesik nekem, hogy érdeklődik, elveszett…mondjam, hogy én is elvesztem, én csak külföldi vagyok….3 mp-ig tűnődtem, majd egy elcsukló sorry... jött számra!

Megláttam a templomot, megérkeztem az első állomáshoz. Gyönyörű volt! Feszített ott az eklektikus város közepén. Nehéz volt szemügyre venni, mert szikrázó fehér fala kiégeti az emberi retinát:). Épp 3 óra, harangoztak. Egy kis aláfestő zene a parkban, csakis padon élvezendő! Megnézem hol is vagyok, mert útálok nyitott térképpel rohangálni, úgy lehet legjobban megismerni a várost, hogy lakónak tetteted magad és elveszel közöttük. Merre is kell mennem a Száváig? Megnézem, majd elteszem jó mélyre a térképet , hisz úgyis emlékezem majd az útvonalra!(itt volt az első hiba!).

Hogy nem válik minden szerb skizofrénné? Hiszen, sosem tudni, mikor írnak ki valamit latinul, és mikor cirill betűkkel…olvasgatok bőszen, hol így, hol úgy.

Immáron többedik szökőkút, de most a kút mellett egy fiatal lány és egy macska, mintha csak sétáltatni vitte volna. Bolyongok és elmélázom a gyönyörű magas, barna szem, barna hajú férfiakon! Egyikre még pimaszul hosszan rá is néztem, hátha eltévedt…hm de csak a pillantásom tévedt elJ

Éhes lettem, végre egy kommercializálódott márka: MEKI. Vásárolok, ingyen wifizem. Wc - csakis a személyes számlán elhelyezett kóddal működik! Ez már nyugat és Balkán - 2in1!

A nagyobb -60-s, 70-s években még megcsodált, ma már pultként funkcionáló -autók motorháztetején, zoknik, melltartók, ruhák… Mellettük kicsik, nagyok, idősek fiatalok kínálnak, traccsolnak, fürkészik a járókelőket. Én megyek konokul, hiszen tudom, merre kell mennem (azt gondoltam), le Száva partig. És ekkor velem szemben fehér köpenyes férfiak jönnek, már sejtem, láttam már valahol ezt, nem is olyan régen… Egyre többen néznek rám hülyén, mi van nem láttak még turistát! Erre zsákutca, kórházi konglomerátum…Visszafordulás! Plusz végignézem az előbb hülyének nézett egyének arcát még egyszer, na de akkor már a jól sejthető én megmondtam kifejezés ül rajtuk!

Visszaérkeztem a város közepére, meki megint balról, füttyögések, nincs lámpa, rendőrök próbálkoznak uralkodni a teljes káoszon, eredmény nélkül. Át kell mennem a zebrán, mondogattam magamnak, de itt egy autó sem áll meg, nncs lámpa, még a rendőr sem figyel ide. Látom már mi itt a módi! Egy-két harcos szláv asszonyt követek, elindulnak, nem néznek szét, csak makacsul előre, követem őket én is, egy életem, egy halálom, nem szoronghatok egész nap meki környékén! Tőlem 2 méterre hol a piros itt a pirosoznak. Két rendőr, itt nem rendőrJ

Nézelődöm az épületek közt is, csak olyan egységes stílust nem találok, hol alacsony kétszintes roskadozót látok, hol üvegablakú irodát, mintha egymás mellé tették volna le, amiért később majd visszajönnek és elrendezik.  Megcsap hazafelé a tömény égett sült kukorica és popcorn szag, 4:30 van, kong az ortodox templom, konstatálom mégiscsak jó irányban indultam visszaJ, de ezzel együtt ismét és új életre kapott az esti ki-mit-ad-el verseny!

Késő van, vissza kell valahogy érnem HOTELEMbe, és csak az van a fejemben, ki tudja, hogy merre folyik a Száva!??

Hazafelé sietek, koncentrálok, erre még egyszer fülembe üvöltött egy férfi mobillal, most már fenyegetően néztem. Tényleg, meg akarom ma veretni magam?

Hol is lehetek, hol is lehetek? Minden szabályomat megszegve előveszem a térképet, mire meglepve látom, hogy itt Belgrádban még Gavrilo Principnek is van utcája!