Mit ér egy mosoly, egy felhúzott szemöldök, egy pislogás. Olyan egyértelműnek, és adottnak veszünk, minden emberi reakciót.  

Az ételosztáson megfázhatott a fejem, plusz a dcemberi futások sem jöhettek jól a szervezetemnek, mert december 31-n este 9re lebénult a bal arcom. Lassan alakul, zsibbad el az emberi arc. Most már összetettem a képet, de fokozatosan robbantam le. 31-n sem vettem volna észre, ha a barátaim nem szólnak, hogy valami nem stimmel. Elég ijesztően hatok most. Beszélek, közben nem mozog a bal része a számnak, eszem és közben kifolyik az étel, ujjammal pislogok, mert kiakadt a szemem, sőt a homlokomat és csak féloldalasan ráncolom.

Milyen csodálatos és egyben ijesztő is a természet! 

Rengeteg gyógyszert kaptam, rengeteg mellékhatással. Plusz elektromos árammal próbálják újraindítani a bal felemet. Micsoda kihívás! Doktornő egy februári végzési időpontot írt elő.), remélem a próféta szólt belőle. 

Mikor kislány voltam, a legkisebb vágás is az ujjamon óriási fájdalmat jelentett, majd persze észrevettem, hogy milyen sokszor is használtam azt az ujjat!