Összevesztem valakivel, és ő most egy ideig, ahogy én ismerem örökre, nem akar látni. Nekem fontos volt az ő véleménye, így most gondoljam magamat rossznak, értéktelennek,  mert valaki azt mondta rám, hogy NEM igényli a társaságomat? Megkértem barátaimat, hogy értékeljenek Johari ablak teszttel, ez azt jelenti, hogy jelölje be a rám jellemző tulajdonságokat.  S ha belegondolok, akivel most valószínüleg egy életre összevesztem, nem tudna mit bejelölni, mert nem találna egy pozitiív tulajdonságot sem. Most akkor én rossz ember lettem? Vagy azzal, hogy bizonyos emberek teljesen más hullámon mozognak mint te, attól te még nem lettél rosszabb? Van egyáltalán egy inflexiós pont az embermegítélésben is? Azazhogy, ha egy ember nem bír elviselni, az még nem tét, de ha például 15 ember nyilatkozta azt, hogy nem tud a társasaságodban levegőt venni akkor el kell gondolkodni? Vagy ez is emberfüggő? Tehát, ha egy nem bír, de akkor erővel szerepel életedben, már akkor is el kell gondolkodnod, hogy mivé lettél, és miért alakultak így a dolgok, miért nem kedvel az, akit magad mellett tudnál?

Bejelölték azt rólam, hogy becsületes és tisztességes vagyok. S emiatt gondolkodtam el ezen a problémán. Aki velem most összeveszett joggal állítaná az ellenkezőjét. Pironkodtam, mikor megtudtam ezt az eredményt, mert nem érzem teljesnek, hiszen van, ellenpélda, hiszen Ő az utcán átmenne a másik oldalra, mert becstelennek és tisztességtelennek gondol. Nekem is megvan a magam igaza, szajkózom is de megy át a fülén. 

Egy ember nem csinál nyarat, maximum telet, vagy esős őszt.