már évek óta nézem Krisnásokat, amint ételt osztanak, idén felhívtam a őket, megemlítettem, hogy pénzem, ételem nincs, csak két kezem kell-e ez. és kellett! Halava-t indiai desszertet, darapudingot (kókuszos, vaniliás izűt) osztottam.

ez volt az én karácsonyi ajándékom, valahogy tartalmat hozott a szokásos karácsonyi ünnepembe:)

sok élményt ért engem ott a pult mögött. eddig úgy álltam, hogy a végén valakinek fizetnie kellett. itt minden ingyen volt. a sor az utolsó napon a kórház sarkáig ért. óriási volt, és néhol balhé is kialakult, voltak olyanok, kik 2 órát is sorbanálltak.

akik kínálták az étel, azok teljes lelkesedéssel és szívvel dolgoztak. az említett halava is az ő felajánlásuk, szentelt ételük. cukrot, ásaványvizet, rostos italt, banánt ajánlottak fel a cégek, emellett eme meleg puding és egy gulyásleves kenyérrel járt a sorbanállónak.

minden főre egy adag kaja-italadag, így akinek többgyermeke volt, annak el kellett hoznia  agyermekét megmutatni, úgy kapott többet.

bár sokan mellettem, már névről ismerték a sorbanállókat. tudták kinek hány gyermeke van.  nagycsaládosoknak még beigli, kaács is jutott (gyermekek számára). volt egy néni, idősebb fjata, kire rászóltak, hogy már másodszor áll sorba, sírva kilépett. bár volt olyan kisgyermek, ki a meleg pudingot utasította el. volt, ki kenyeret nem kért. de volt olyan is, aki azt mondta, mások szegényebbek, neki ez  a két szelet kenyér nem kell.

persze volt itt mindenféle nemzet, etnikum is. láttunk indiaiakat is! gondoltuk meghívjuk egy halavára őket! cigányokat sokszor nem tudtuk, sem megszámolni, sem megkülönböztetni, annyi gyereket mondtak be, mutattak meg, amennyit akartak!

volt olyan 13-14 éves lányka, kin látszott, hogy szégyelli, hogy ebben a sorban kell állnia. nem néztek ki mélyszegényeknek, csak olyanoknak, kiket erősen megrázott a recesszió. voltak, kis fiatal ficsúrok, kik poént láttak az ételszerzésben. több, nagyon fiatalt párt láttam, egy kicsiny gyermekkel, boldogan. krisnások felhívták figyelmünket arra, hogy hirdessük, h mindhárom napon lesznek. semmiféle negatív érzés nem árad belőlük, ezt tisztelem bennük, pedig jónéhány ember az ingyenételben is válogatott. ezt nem szeretem, ebből nem kérek, vagy hogy nincs egy kicsit nagyobb, érettebb banán. vagy ami a legalapabb nem köszönték meg. az én visszavágásom: hangosan szivesen-t válaszoltam, miből néhányan rájöttek, hogy azért köszönni kellene. részegeket kitoloncolták a sorból, s kétszer sem állhatot be valaki a sorba egy napon. sokan kint segítettek terelni, vagy szemetet szedni, utánpótlásokat hozni. s ezen segítők több mint fele, maga is olyna volt, ki évekkel ezelőtt még a sorbanállt. vagy talán most is ,de segíteni akar. milyen nemes! gondoltam én.

idén egy médium sem tartotta fontosnak, hogy felvételt készítsen róluk, pedig, az utolsó nap csak ők kínálhattak ételt, mert rengetegen álltak, magam is későbbre voltma kiírva, de annyian álltak sokrba, hogy hamarabb mentem le. kár, hogy ez nem médiahír! ha figyelembe vesszük, hogy ezen emberek egy cégnek sem a célcsoportja, akkor gondolható, hogy még a szponzoráció is kevesebb céget ejtett kábulatba. micsoda feladat lenne nekik buzz-t generálni!

keveset szóltam azokról, kik valóban sokat tettek, és tesznek. Krisnások minden nap 350 adag ételt osztanak a blahán, karácsonykor jóval több, nem is tudom hányezer embert szolgálnak ki. nem ismerem a szervezetüket, de úgy tűnt, fontos nekik a segítségnyújtás. többet érdemelnének. remélem saját tanácsaimmal jövőre több ételt oszthatnak szét és többen kötik nevükhöz az ételosztást, elismerik fáradhatatlan munkájukat. szívesen dolgoznék én is nonn-for-profit ágazatban:)

ha belegondolok, igen, voltak olyanok is, kik többször beálltak a sorba, nem szúrtuk ki őket, vagy balhéztak a sorban... de a nagy számok törvénye szerint, azért akadt jónéhány ember, kinek segítettünk/segítettek.

nem láttam még fagytól elüszködösött ember kezét, vagy olyan fiatal párokat, kiken látszik, hogy rengeteget dolgoznak a mindennapokért, és mégis boldogok (annak tűnnek, remélem azok), ahogy azt mondják: köszönöm, vagy áldott karácsonyt!

többen ahogy írtam, beálltak maguk is segíteni.

két kézzel segíteni, látni, tudni azt, hogy másoknak jót teszel. mindent megér. talán többet , mint az eszmékért harcoln, politikában résztvenni, pénzt küldeni alapítványokhoz. mert ezek az utak lenyomozhatatlanok. fogalmad sincs, hova megy, kinek a kezén megy át, de a két kezemmel több embert ételhez juttattam. ez nem több?