gyötör egy gondolat. ezerszer átrágtad már, lejátszottad a szavakat, mondatokat, motyogod mint mantrát magadban, ugyanúgy mint nyuszika a viccben, hogy kölcsönkérje a rókakoma létráját. mi is történik az úton? addig-addig rágtad magadat a szavakon, hogy egyenesed felidegesítetted, saját képzeletbeli partner(ek) válaszán. megérkezel, ott a pillanat, és ahogy nyuszika ráüvöltött róka komára, hogy "tudod kinek kell a flancos létrád", úgy te is szépen kikelsz magadból és oly könnyedén leteremted a szemben lévőt, hogy még jogosnak is tartod, hiszen "úgysem adta volna kölcsön a létrát". nos, mi a lényeg? nem tudom. próbálgatni a szituációkat, rosszra -jóra felkészülni, vagy mindig adni a prompt reakciót? (kivéve ha valaki nem tud higgadt maradni) még egyik sem jött be:), de ha egyszer találkozom ezzel a nyuszikával....