Iszonyúan sütött a nap. Sétáltunk megcsömörlötten a reptérről, az egész napos utazástól legyengülve, dobhártyánk a repüléstől és a Frecciarossa közel 300km/órás sebességétől folyamatosan fájt. Mit sem sejtve léptünk be toszkán birodalom fővárosába, Firenzébe. Nemcsak a magunk után húzott bőrönd nyomai árulták el, hogy turisták vagyunk, hanem orrunkon lógó napszemüveg is lebuktatott minket, hiszen a fiorentinoiak nem hordanak ekkor már napszemüveget, merthogy már nem is tűz annyira a nap!
Most is helyi erőnek tekintettek engem, meg –megállítva az utcán, hogy mi merre van. Amire magam is csak széttártam a kezem, hogy én is csak most járok először erre. Lassan táblát viszek 
Ökológiai –civilizációs lábnyom
Ökológiai lábnyom – heurisztikát átvéve és alkalmazva a civilizáció vagy kulturális lábnyom tekintetében Firenze igen sokat „nyomott a latba”, ezért is roppant meglepő a fizikai „kicsinysége”. Michelangelo kilépett Palazzo vecchioból és ment alkotni, ahogy mi is kiléptünk arra a térre, láttuk azt, amit ő látott. Mint egy kis középkori ékszer Firenze belvárosa. Nem hittem volna, hogy ezt mondom, de éjszaka még gyönyörűbb e város. A fények, a folyó és a hold, nekünk most telihold képe különös világba vezet. És éjszaka is minden a turistáknak, lehetséges vevőknek kedvez, fényes, nyitott hívogató.
Eklektikus építészet
Azt mindenképp meg kell jegyezni, hogy az épületek döntő többsége Arno folyó fele néz. Ámbár a mérnökök nem voltak ilyen egyértelműek a többi épületet tekintve, azok arra néznek, ahová kedvük van. Szép eklektikus képet festve a városról, és külön élmény fotózni, mert sehogy sem fér be egy épület sem egy fotóba, anélkül hogy egy másik épület ne lenne benne valamennyire! Hátrább meg nem lehet menni, mert hipp-hopp ott a következő épületegyüttes. Így marad a kavalkád!
Nem tudom, milyen apropóból, hacsak nem a fürdés ellene automatikus negatív beállítottság miatt, de az olaszok a kelleténél jóval több parfümöt, pacsulit eresztenek magukra. Ha szemeddel elveszítettél valakit az utcán, csak szagolj bele a levegőbe és indulj el!
Ha már a szagoknál tartunk, dohányzás. Mindenki, mindenhol. Utcán, buszmegállóban, vasútállomáson. Csupa olyan helyen, ahol sok ember gyűlik össze.
Olasz hölgyek előszeretettel használják az élénk, erős piros rúzst. Még számomra is meglepő volt korán reggel full sminkben vonulni látni a fiatalokat. Akár illett hozzá, akár nem.
És hogy miért is körváros? 
Írhattam volna vidámparkot is, hiszen nemcsak az épületek nem látnak hegyesszöget, de ezt a kavalkádot az utcák és az eszközök is követik. Hogy egészen világos legyek: folyton kanyarba megyünk, vagyunk, vagy jövünk ki onnan. A műanyagszékes buszon ezt nagyon hamar megtapasztalja az utas. Nem is érted, a többiek, miért kapaszkodnak annyira, majd hamarosan rájössz, hogy biza’, az alumíniumülésen minden mily sebességgel csúszik a centripetális-vagy fugális fizikai erőknek meghajolva!
Tömegközlekedés
Lengyel-magyar barátság metaforát kölcsönbe véve, a magyar-olasz tömegközlekedési etikett barátságot is megjeleníthetnénk országimázsunkban! Buszsöför, a busz Istene, hajtója, irányítója, hol kinyílik az ajtó, hol nem, hol csak az első, hol nem. Mindenről csak ő, a nagy vezető dönt. Telefonál, vagy csak fütyül, nem baj csak menjen. Hű alattvalói, néha ugyan beszólnak, de a turisták olasz-nemtudásukkal kiváltották a harmadrangú–rabszolga-neved-kuss érdemet. Így állandó a mozgás a tömegközlekedésen, hisz most akkor ki beszél angolul, és merre vagyunk, és jaj kanyar!!!
Én, teljesen átszellemülve és büszkén lebegtettem buszsöförnek jegyemet, mire ő egy Che faccia? – válasszal méltatott, aminek szép magyar fordítása: Most meg hova szarjak? Többet nem foglalkoztatott a kérdés, asszimilálódtam.

Egy kérdés örökké sötét lesz számunkra, márpedig HONNAN vásárolnak a firenzeiek ÉTELT, ITALT, amúgy bármit?
Mert, hogy sikerült megtudnom több bolti eladótól belvárosban NINCS közért, vagy csak fűszeres basic kajával, de nem mondják nekem, hogy a firenzeiek csak a sarki boltban vásárolnak? Figyeltük az emberek szatyrait, mint dögkeselyűk a zsákmányt. Nem hisszük el, hogy cserekereskedelem ezen fokán megmaradtak. És igen, meg is tudtuk a választ, mikor egy külvárosi, hirdetésekben nem gazdag kiskereskedelmi egység roppant hosszú sorában találtuk magunkat. Még Rómában, Párizsban is lehet találni nagyobb közérteket, nem úgy,mint itt.
Ázsiaiak
Aki volt már külföldön látja, hogy igencsak megdobta a statisztikát az ázsiai turisták száma. Igen, itt is sok kattogtató, komoly nem gyógyítható stílusficamos ázsiai hölgyet láttunk. Kiránduló sapka és leggings edzőcipővel, ami még nem gond, ha nem lenne mindnek valamilyen erős rikító árnyalata, ami persze nem passzol egymáshoz, vagy valamilyen mintája. Személyes kedvencem a leggings magassarkú párosítás, amely cipőt sikerült a hölgynek papucsként hordani, így minden egyes lépéssel a cipő SOS jelzést adott le az arra járónak. Persze ne feledkezzünk el, luxustermék motor funkciójukat! Az utóbbi évek luxustermékének elsőszámú felvásárolói az ázsiaiak. Ott Firenzében, mikor mindenki vágyik egy –egy termékre, megjelennek ázsiai barátaink, akiknek kezükben több száz eurónyi Gucci, Puggi, Luois Vuitton, Breitling szatyor. Azt gondolják, hogy ha ezeket eklektikus stílusban magukra veszik, többek, jobbak, európaiabbak lesznek, vagy bármi…
De persze ott vannak azok az ázsiaiak is, akik vendéglátói szektorban szorgosan dolgoznak. Rengetegen vannak, mellettük fekete és utcán árulós barátaik, plusz indiaiak lepik el az utcákat, szolgálják ki a turistákat.
Mert olaszok vagyunk
Mobilinternet a mienk. És pont. Többnyire a vendéglátóhelyen, vagy buszon, vagy máshol a wifi +39 –cel kezdődő mobilszám mellett lehetett ingyenesen mobilinternetezni. Kicsit belterjesnek véltük ezt a fajta korlátozást, merthogy az internet szabaddá tesz, de az alapfokot mi még ne érezhetjük 

Nincs is annál szebb befejezése egy fárasztó útnak, mint anyanyelvedet beszélő két tündérlány kétórányi mélyenszántó elmélkedését végighallgatni. Minden girltalking témát közösen átsírtuk, nevettük, szóval, amikor sírtak én nevettem és fordítva. Majd az egyik kifakadt: „Itt voltunk két hétig és nem szedtünk fel senkit! Ez nagyon durva!”
Hazafelé ért engem a meglepetés a repülőn, mikor a pilóta a helyzetünk bemutatása után úgy fejezte be mondandóját: „Kellemes magyarországi itt tartózkodást kívánok”. Hosszú percekig merengtem el, vajon mit is akart a magyar pilóta ezzel, magyarul mondani? És kinek? Itt élned és halnod kell, jutott rögtön eszembe. Majd arra a jutottam bárhova is vet az élet, mégiscsak itthon vannak a gyökereim, ami lehet pesszimista, negatív, mutogató, de az enyém, ismerem, mint az Andrássy út kis macskaköveit.