Nem tudom mit várok jobban: az estét mikor odakuporodom a konvektor mellé, hogy ne fázzak, vagy a tisztalappal induló reggelt? Este bekapcsolom a tévét a netet és várom az éjszakát,  hogy aludhassak hogy álmodjak.  Ott az lehetek, ahol akarok álmomban, olyan világ elképzelésével alszom el, amelyet akarok, ott teljesen független az ésszerű viselkedéstől, mondatoktól az élet, Én vagyok a rendező. Mondjuk éjszaka folyamán néha arra ébredek, hogy egyedül vagyok :(. Majd várom a reggelt, elinduljon a nap, hogy végre lássak embereket magam mellett, akár a metrón,  villamoson.  Munkahelyen jó, ott köszöntelek, tisztelnek. De ez is addig tart míg bent tartózkodnak, ha elmennek egyedül maradok az óriási épületben és hamar esteledik. Majd várom, hogy elindulhassak haza, hogy egy borral a kezemben kuporodhassak a monitor, tévé előtt, a konvektor mellett.