Miképp lehet valaki annyira magányos, hogy hétköznapi, kedves szavaktól elolvad, mint meleg kétszersültön a vaj? 

Nem szeretem az örökké bámészkodókat, kik sosem lépnek majd oda hozzád, Nem szeretem az örökké feszengőket, kiknek te teremted a szituációt, kik úgy vélik, hogy több életük van, míg én egy életem perceit számolom. Nem szeretem az örökké várakozókat, kik hagyják…